A XIX. századi Londonban járunk, ahol a gazdagabb és tehetősebb réteg gyakorlatilag uralja az egész várost, hiszen ha kellő mértékben duzzad az ember bukszája, bizony bármit, sőt, bárkit megvásárolhat. Történetünk főhőse azonban nem egy ágról szakadt, nincstelen gyerkőc és még csak nem is egy gazdag, dollár-mintás kutyával cimboráló ficsúr, hanem egy egyszeri komornyik, akit nevezzünk is nevén: Sebastian. A már elsőre is gyanús figura a Phantomhive birtok urát (Ciel) szolgálja és megjelenése rendkívül impozáns látványt nyújthat már a színrelépésekor a női közönség köreiben. Nem csoda, hisz Sebastian amellett, hogy bishi, még a „tökéletes” kifejezést is nyugodtan ráhúzhatjuk, ugyanis nemcsak egy egyszerű, fekete ruhás, szótlan pingvint kell elképzelni, hanem egy talpra esett, tehetséges fickót, aki amellett, hogy kiváló felszolgáló, még a harcművészetekben is jártas, stílusa pedig vetekszik a Hellsingből megismert Alucardéval is. De vajon lehet-e egy egyszerű komornyik ennyire sokoldalú?