Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, messzi helyen a világ egy belső és egy külső földre oszlott. Az emberek féltek a külső földtől, amelyet hátborzongató lények, az átok hordozói laktak. Egy nap az emberek által lakott belső föld határán, egy ilyen lény egy lányt talál a holttestek között. A lány azt mondja, hogy a neve Shiva, és kedvességet mutat a lénynek, aki rátalált, Tanítónak nevezve el őt. Ez a történet két személyről szól - egyik ember, a másik valami más -, akik az éjszakát a nappaltól elválasztó félhomályban időznek.